Patrick Bateman pszichopata.1 Nélkülözi az empátia képességét: hideg, számító és manipulatív. Képes tökéletesen eljátszani a sikeres, jó modorú üzletembert, miközben az erőszak és a kontroll vágya feszíti. Szereti a külsőségeket – a drága öltönyöket, a presztízst, a státuszszimbólumokat. Drámai pillanatokban utánozza mások viselkedését, hogy lehetőleg senkinek ne tűnjön fel:
képtelen a valódi empátiára.
Elon Musk február 28-án újra Joe Rogannél járt. Most épp azzal az eszmefuttatásával váltott ki visszhangot, miszerint a nyugati civilizációk legnagyobb gyengesége az empátia. Bret Easton Ellis karaktere Musk számára nem elrettentő példa, hanem példakép?
Musk szerint az empátia egyfajta 'bug' – egy hibakód –, amely miatt a nyugati civilizáció újra és újra kihasználhatóvá, kizsákmányolhatóvá válik.2
Az Elon Musk c. könyv szerzője, Walter Isaacson megidéz egy történetet, amikor a kis Elont olyan brutálisan, szinte a felismerhetetlenségig megverik más gyerekek, hogy kórházba kerül. Apja a kórház után maga elé állítja a kisfiút, és a szemére veti, hogy egy idióta lúzer, amiért hagyta, hogy ez megtörténjen.
Forrest Gump a bullying hatására megtanult nagyon gyorsan és nagyon sokat futni. Ha Elon is megtanult volna, akkor talán egy kicsit más világban élnénk. De a kis Elon ebben a bántalmazó környezetben cseperedett fel, és most, évtizedekkel később arról beszél, hogy az empátia káros, mert visszaélhetnek vele.
Egy empátiamentes világban sem az erdőben felnőtt, majd gazdagon díszített karácsonyfából elszáradt torzóvá vált kisfenyő nem létezne, sem a kis gyufaárus lány – ezek a mesék nem állnak össze empátia nélkül. Vajon Musk narratívája szerint ezek nem pusztán haszontalan, de egyenesen káros mesék lennének, mert egy biztonsági rést hagynak az emberi gépezetben?
Tényleg bugosak leszünk Andersentől?
Musk saját bevallása szerint politikailag ugyanott áll ma, ahol hajdan (amikor még demokrata volt), de a politikai térkép annyira intenzíven tolódott balra, hogy ő mára már a jobb oldalra sodródott – nem emlékszem biztosan, talán egy másik Joe Rogan podcastben mesélte. Szerintem ez egy érdekes és valid gondolat volt, egy ideig érteni véltem ezt a narratívát, főleg az amerikai perspektívából. De egy “római üdvözléssel” később már nem biztos, hogy értem.
Vajon Bateman apja milyen ember volt?
Az antiszociális személyiségzavar (angolul Antisocial Personality Disorder, röviden ASPD) a pszichiátriai diagnosztikai rendszerek szerint egy súlyos személyiségzavar, amelyet hosszú távon fennálló mintázatok jellemeznek. Az érintettek gyakran figyelmen kívül hagyják mások jogait, nem éreznek bűntudatot vagy empátiát, hajlamosak a manipulációra, a felelőtlenségre, az impulzív viselkedésre és a társadalmi normák megsértésére. A pszichopátia nem hivatalos diagnózis, hanem inkább az antiszociális jegyek egy szélsőségesebb formája, amelyet például felszínes báj, érzelmi hidegség, kóros hazudozás és fokozott agresszió jellemez. A zavar kialakulásának hátterében több tényező együttesen állhat: genetikai hajlam, idegrendszeri sajátosságok, valamint környezeti hatások – például gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás vagy más traumatizáló élmények. Minden esett egyedi, és az okok összetetten, egymásra hatva formálják a személyiségfejlődést.
“The fundamental weaakness of Western civilization is empathy, the empathy exploit. (…) There it’s they’re exploiting a bug in Western civilization, which is the empathy response.”