Miért egy politikai elemző szakért a Telexen klímakérdésben – rosszul?

Tűnődöm, hogy miért épp azok a szakértők a klímakérdés kapcsán, akik. Miért Filippov Gábor politikai elemző szakérti a Telexen, hogy mi itt a probléma? Miért kell olyan elnagyolt sületlenségeket hallgatni egy globális rendszerprobléma kapcsán – ráadásul akkor, amikor tényleg mindenki feszülten figyel –, hogy a magyar gépjárműpark túl öreg, ráadásul nem elektromos, a nyugat-európaiak levetett autóit hordjuk, bezzeg nekik mennyivel jobb az új elektromos autókkal? Meg hogy a szegényebb, vidéki emberek lábnyoma a legnagyobb a rosszul szigetelt házaikkal? Meg hogy ne beszéljünk környezetvédelemről, mert itt saját magunkat akarjuk megvédeni? A kibocsátásról való gondolatai is megérnének egy misét. Nagyjából olyan érzés volt hallgatni Filippovot, mintha valaki tegnap gyorsan utánaolvasott volna a klímakérdésnek, talált volna néhány random anyagot a 00-es évekből, majd azt megtanulta volna nagyon magabiztosan, jól artikulálva, ellentmondást nem tűrőn elmondani.

Ez a médiában, főleg ilyen rövid beszélgetésekben gyakran működik, ezt értem, de – IMHO – egy kifejezetten rossz tudománykommunikációs modell: adj át kevés, sarkos, véletlenszerűen kiválogatott infót, de add elő nagy hanggal és határozottan. Ez szükségszerűen totál félreviszi a megértést egy ilyen jellegű problémánál. A Filippov mellett ülő Csernus Dóra sokkal kidolgozottabb árnyaltsággal beszélt minden megszólalásában, de egyszerűen elveszett az erőshangú, tisztán artikuláló és – ebben a témában – a kelleténél sokkal magabiztosabb Filippov mellett.

Aki egyébként beszélhetett volna arról is, hogy autók helyett a tömegközlekedésre kell áttenni a hangsúlyt (ez Budapestet és agglomerációját, illetve számos megyeszékhelyt is jelentősen tehermentesítene az autós forgalomtól), városon belül gyaloglásra, biciklizésre, hosszabb távon 15 perces városok fokozatos kialakítására van szükség – utóbbi nemcsak a környezetnek, de a mentális egészségnek és a szociális kapcsolatoknak is jót tesz). Beszélhetett volna arról, hogy a nagytestű elektromos autók nem jelentenek hosszabb távon megoldást, hogy csak nagyon erős fenntartásokkal környezetbarátabb – és emberbarátabb – dolog megvenni egy új elektromos SUV-t, mint egy régebbi, akár 10-15 éves kisebb benzinest használni, ritkábban/kevesebbet (utóbbi ugyanis már le van gyártva, az előbbihez meg még csak most bányásszák a kobaltot az afrikai gyerekek, és a gyártási kibocsátása még csak most kerül be a körforgásba).

De ha már elektromos járművek, akkor beszélhetett volna arról is, hogy a méretbeli különbségek nagyon sokat számítanak, hogy egyetlen nagyobb, elektromos SUV akkumulátorából több kisebb autó, illetve 150-200 elektromos bicikli akkumulátora is kijöhet, hogy nemcsak elektromos autók vannak, de elektromos bringák is, így a dombságok, hegyvidékek lakói is egyszerűbben élvezhetik a bringás élet előnyeit – pláne, ha sokkal kevesebb lenne az autó. Értem, hogy itt sok a részlet, és nem egy autós ajánló volt sem Filippov, sem a Telex célja – épp ezért volt kicsit meggondolatlan az autóparkra bármiféle hangsúlyt is helyezni, pláne olyat, ami ösztönzi a további fogyasztást. Egyetlen egyszer sem hangzott el, hogy a probléma rendszerszintű.

Lehet építészetről is beszélni, de azt mondani, hogy a legszegényebbek ökológiai lábnyoma a legnagyobb, az enyhén szólva is nevetséges (értjük, hogy vidéki házak sokasága nincs leszigetelve – ugyanez egyébként lakótelepek egészéről is elmondható, mindez mégsem kiragadható ebben a kontextusban, mert végtelenül félreviszi a megértést). Ha mindenképpen társadalmi státuszhoz akarja kötni az ökológiai lábnyomot Filippov, akkor pedig rossz irányba mutat. De leginkább senkire nem kellene, hanem csak arra kellene erőn felül rávilágítani, hogy a rendszereinket és az eddigi preferenciáinkat kell elkezdeni átalakítani – nem azt nézni, hogy vehetünk újabbat és jobbat, mert higgyük el nyugodtan, hogy a mai elektromos autóknál is sokkal korszerűbb lesz majd 5 évvel később gyártott, és akkor majd azt kellene megvennünk azonnal.

Arra már, hogy ne beszéljünk környezetvédelemről, mert itt az ember saját magát akarja megvédeni, már tényleg nincs is szavam. Amíg ez a felfogás kell (kell?) ahhoz, hogy eljusson egy üzenet, addig biztos nem lesz semmiféle változás. De szerintem ezt már bőven túlhaladtuk érzelmi intelligenciával, sőt értelmi intelligenciával is – szóval akár azt is mondhatná Filippov, hogy nincs ember természet nélkül.