Az agyam eldobom ettől a gasztrosznobériától, meg a mindenféle, tányér közepén miniatűrben virító "mislencsillagos" ételkölteményektől! Megegyem, vagy elmosogassam? Az árából komplett menüt főzhetnék egy nagycsaládnak. Nemrég egy székely fiatalember jól kifigurázott egy "micsigencsillagos"(sic!) hölgyeményt az ő saját, szintén "micsigencsillagos", falatnyi zsíros deszkájával, s a hölgy azóta is hisztizik, az emberek pedig jót nevetnek rajta.
Mi lehet helyette? Például nagymama főzte töltött káposzta, házi túrós palacsinta, lecsó bográcsban, és mindaz, amit szívvel-lélekkel-szeretettel főznek. Lehet, hogy nem néz ki olyan "művészien", de legalább jól lehet lakni vele. Más kérdés, hogy a túlzabálást is kerülni kell, és ez nem mindig könnyű, főleg vidéki vendégségben. Az én esetemben a húsmentesség és a lisztes-cukros dolgok tilalma igencsak beszűkíti a finomságok körét. Az ÉTELnek elsősorban az ÉLETet kellene szolgálni, nem az ÉLVezeteket. Nem hátrány, ha relatíve egészséges és megfizethető. Ezért irány a termelői piacokra, kosárközösségekbe, NE a multiba!
Azért a gondolatért külön köszönet, hogy aki túl komolyan veszi a saját jóízlését, az önizolál. Vannak ilyenek körülöttem, és éreztem ezt, de nem volt meg ez az egyszerű megfogalmazása a dolognak.
ez egy nagyon izgalmas bejegyzésre sikeredett, kontextus is mert a parizeres kifli is csodálatos, de úgy általánosságban asszociálva a leírtakra is nagyon sok gondolatot ébresztett, köszi!
Az agyam eldobom ettől a gasztrosznobériától, meg a mindenféle, tányér közepén miniatűrben virító "mislencsillagos" ételkölteményektől! Megegyem, vagy elmosogassam? Az árából komplett menüt főzhetnék egy nagycsaládnak. Nemrég egy székely fiatalember jól kifigurázott egy "micsigencsillagos"(sic!) hölgyeményt az ő saját, szintén "micsigencsillagos", falatnyi zsíros deszkájával, s a hölgy azóta is hisztizik, az emberek pedig jót nevetnek rajta.
Mi lehet helyette? Például nagymama főzte töltött káposzta, házi túrós palacsinta, lecsó bográcsban, és mindaz, amit szívvel-lélekkel-szeretettel főznek. Lehet, hogy nem néz ki olyan "művészien", de legalább jól lehet lakni vele. Más kérdés, hogy a túlzabálást is kerülni kell, és ez nem mindig könnyű, főleg vidéki vendégségben. Az én esetemben a húsmentesség és a lisztes-cukros dolgok tilalma igencsak beszűkíti a finomságok körét. Az ÉTELnek elsősorban az ÉLETet kellene szolgálni, nem az ÉLVezeteket. Nem hátrány, ha relatíve egészséges és megfizethető. Ezért irány a termelői piacokra, kosárközösségekbe, NE a multiba!
Azért a gondolatért külön köszönet, hogy aki túl komolyan veszi a saját jóízlését, az önizolál. Vannak ilyenek körülöttem, és éreztem ezt, de nem volt meg ez az egyszerű megfogalmazása a dolognak.
Köszönöm a visszajelzést, öröm, ha volt haszna az írásnak.
Köszönöm én is a gondolatébresztést!
Én is, hogy olvastad.
ez egy nagyon izgalmas bejegyzésre sikeredett, kontextus is mert a parizeres kifli is csodálatos, de úgy általánosságban asszociálva a leírtakra is nagyon sok gondolatot ébresztett, köszi!
Ennek nagyon örülök, és külön köszönet azért, hogy leírtad!:)
Mai problémám. Nem voltak Párizsban az EU vezetői? Csalódás nekem
Kultúra. De kiktől függ? Vannak összetevők:
Szülők
Iskola-tanárok-iskolteremtők
Barátok
Szerelemek
Munkahely - főnök- munkatárs
Média
Fogékony vagyok, vagy kevésbé
(Nekem volt lelkiatyám)
Tehát többtényezős.
Van egy főszabály ne ítélj, hogy a másik nem ugyanabba az iskolába jàrtunk. Szoktam mondani: ülj a másik oldalra.
Az én kulturáltságomat a fentiek alakították.
Érdemes végig gondolni kitől mit kaptam.
Senkit nem ítélek ezért!