Az agyam eldobom ettől a gasztrosznobériától, meg a mindenféle, tányér közepén miniatűrben virító "mislencsillagos" ételkölteményektől! Megegyem, vagy elmosogassam? Az árából komplett menüt főzhetnék egy nagycsaládnak. Nemrég egy székely fiatalember jól kifigurázott egy "micsigencsillagos"(sic!) hölgyeményt az ő saját, szintén "micsigencsillagos", falatnyi zsíros deszkájával, s a hölgy azóta is hisztizik, az emberek pedig jót nevetnek rajta.
Mi lehet helyette? Például nagymama főzte töltött káposzta, házi túrós palacsinta, lecsó bográcsban, és mindaz, amit szívvel-lélekkel-szeretettel főznek. Lehet, hogy nem néz ki olyan "művészien", de legalább jól lehet lakni vele. Más kérdés, hogy a túlzabálást is kerülni kell, és ez nem mindig könnyű, főleg vidéki vendégségben. Az én esetemben a húsmentesség és a lisztes-cukros dolgok tilalma igencsak beszűkíti a finomságok körét. Az ÉTELnek elsősorban az ÉLETet kellene szolgálni, nem az ÉLVezeteket. Nem hátrány, ha relatíve egészséges és megfizethető. Ezért irány a termelői piacokra, kosárközösségekbe, NE a multiba!
Számomra az ételek esetében, nagyon fontos, hogy finom legyen. Talán úgy tudom megfogalmazni, hogy nem azért élünk, hogy létezzünk, hanem azért létezünk, hogy éljünk. Nagybetűvel az Éljünk. De egyébként számomra alapvetően fontos, hogy számomra valami "jó" legyen. A ruhák, a könyvek, a mémek... Stb. Hogy számomra élvezetes legyen.
Számomra ezek arról árulkodnak, hogy én ki vagyok.
Valóban van olyan számomra is, ami "ízléstelen", igyekszem ilyen esetben megérteni a másikat. Mondok egy példat: ismerkedtem egy lánnyal, aki mondta, hogy szereti a Mónika show-t, és a török sorozatokat. Kapásból bekapcsolt bennem, hogy ez nagyon gáz.
Talán azt volt a baj, hogy nem adott olyan magyarázatot, amivel ezt a "bűnét" meg tudná volna - választékosan - magyarázni. Hogy ez ilyen "bűnös élvezet", vagy hogy néha csak szeretne csak úgy bámulni, vagy nem akar gondolkodni. És őszintén? Rá is nyomta a bélyegét arra, hogy mennyire tartom "műveltnek/intelligensnek.
Számomra talán az is érdekes, amit egy másik hozzászóló írt: hogy mi alapján alakul az ízlésünk. Annyit tennék hozzá, hogy mi az, amelyik ízlés ellen "ellen ízlést" alakítunk ki.
Tehát ha utáltam az osztályfőnökömet, és ő mondjuk ímadta a hello Kitty-s cuccokat, akkor lehet, hogy én meg totál rockosan kezdek el öltözni.
A kérdés az talán, hogy mikor és hogyan tudjuk megvizsgálni az ízlésünket, hogy ez nem valaki ellenében van - hanem azért mert szeretem.
És hogy lehet elvonatkoztatni attól, hogy a másik az ízlése miatt mennyire intelligens, művelt, etc.
Talán ez is olyan, mint egy előítélet - tudom, hogy előítéletes vagyok, ezért kifejezetten tudatosítom, és ennek ellenére nyitottan fordulok a másik felé.
Azért a gondolatért külön köszönet, hogy aki túl komolyan veszi a saját jóízlését, az önizolál. Vannak ilyenek körülöttem, és éreztem ezt, de nem volt meg ez az egyszerű megfogalmazása a dolognak.
ez egy nagyon izgalmas bejegyzésre sikeredett, kontextus is mert a parizeres kifli is csodálatos, de úgy általánosságban asszociálva a leírtakra is nagyon sok gondolatot ébresztett, köszi!
Micsoda témák Niki 😍
😊
Az agyam eldobom ettől a gasztrosznobériától, meg a mindenféle, tányér közepén miniatűrben virító "mislencsillagos" ételkölteményektől! Megegyem, vagy elmosogassam? Az árából komplett menüt főzhetnék egy nagycsaládnak. Nemrég egy székely fiatalember jól kifigurázott egy "micsigencsillagos"(sic!) hölgyeményt az ő saját, szintén "micsigencsillagos", falatnyi zsíros deszkájával, s a hölgy azóta is hisztizik, az emberek pedig jót nevetnek rajta.
Mi lehet helyette? Például nagymama főzte töltött káposzta, házi túrós palacsinta, lecsó bográcsban, és mindaz, amit szívvel-lélekkel-szeretettel főznek. Lehet, hogy nem néz ki olyan "művészien", de legalább jól lehet lakni vele. Más kérdés, hogy a túlzabálást is kerülni kell, és ez nem mindig könnyű, főleg vidéki vendégségben. Az én esetemben a húsmentesség és a lisztes-cukros dolgok tilalma igencsak beszűkíti a finomságok körét. Az ÉTELnek elsősorban az ÉLETet kellene szolgálni, nem az ÉLVezeteket. Nem hátrány, ha relatíve egészséges és megfizethető. Ezért irány a termelői piacokra, kosárközösségekbe, NE a multiba!
Számomra az ételek esetében, nagyon fontos, hogy finom legyen. Talán úgy tudom megfogalmazni, hogy nem azért élünk, hogy létezzünk, hanem azért létezünk, hogy éljünk. Nagybetűvel az Éljünk. De egyébként számomra alapvetően fontos, hogy számomra valami "jó" legyen. A ruhák, a könyvek, a mémek... Stb. Hogy számomra élvezetes legyen.
Számomra ezek arról árulkodnak, hogy én ki vagyok.
Valóban van olyan számomra is, ami "ízléstelen", igyekszem ilyen esetben megérteni a másikat. Mondok egy példat: ismerkedtem egy lánnyal, aki mondta, hogy szereti a Mónika show-t, és a török sorozatokat. Kapásból bekapcsolt bennem, hogy ez nagyon gáz.
Talán azt volt a baj, hogy nem adott olyan magyarázatot, amivel ezt a "bűnét" meg tudná volna - választékosan - magyarázni. Hogy ez ilyen "bűnös élvezet", vagy hogy néha csak szeretne csak úgy bámulni, vagy nem akar gondolkodni. És őszintén? Rá is nyomta a bélyegét arra, hogy mennyire tartom "műveltnek/intelligensnek.
Számomra talán az is érdekes, amit egy másik hozzászóló írt: hogy mi alapján alakul az ízlésünk. Annyit tennék hozzá, hogy mi az, amelyik ízlés ellen "ellen ízlést" alakítunk ki.
Tehát ha utáltam az osztályfőnökömet, és ő mondjuk ímadta a hello Kitty-s cuccokat, akkor lehet, hogy én meg totál rockosan kezdek el öltözni.
A kérdés az talán, hogy mikor és hogyan tudjuk megvizsgálni az ízlésünket, hogy ez nem valaki ellenében van - hanem azért mert szeretem.
És hogy lehet elvonatkoztatni attól, hogy a másik az ízlése miatt mennyire intelligens, művelt, etc.
Talán ez is olyan, mint egy előítélet - tudom, hogy előítéletes vagyok, ezért kifejezetten tudatosítom, és ennek ellenére nyitottan fordulok a másik felé.
Mondjuk nekem nem mindig sikerül.
Azért a gondolatért külön köszönet, hogy aki túl komolyan veszi a saját jóízlését, az önizolál. Vannak ilyenek körülöttem, és éreztem ezt, de nem volt meg ez az egyszerű megfogalmazása a dolognak.
Köszönöm a visszajelzést, öröm, ha volt haszna az írásnak.
Köszönöm én is a gondolatébresztést!
Én is, hogy olvastad.
ez egy nagyon izgalmas bejegyzésre sikeredett, kontextus is mert a parizeres kifli is csodálatos, de úgy általánosságban asszociálva a leírtakra is nagyon sok gondolatot ébresztett, köszi!
Ennek nagyon örülök, és külön köszönet azért, hogy leírtad!:)
Mai problémám. Nem voltak Párizsban az EU vezetői? Csalódás nekem
Kultúra. De kiktől függ? Vannak összetevők:
Szülők
Iskola-tanárok-iskolteremtők
Barátok
Szerelemek
Munkahely - főnök- munkatárs
Média
Fogékony vagyok, vagy kevésbé
(Nekem volt lelkiatyám)
Tehát többtényezős.
Van egy főszabály ne ítélj, hogy a másik nem ugyanabba az iskolába jàrtunk. Szoktam mondani: ülj a másik oldalra.
Az én kulturáltságomat a fentiek alakították.
Érdemes végig gondolni kitől mit kaptam.
Senkit nem ítélek ezért!