A technooptimista tech-milliárdos, M. Andreessen

A technooptimista manifesztó I.

“Hogy fog a technológiából a nemzet, a benne élő ember profitálni, és nem csak a GM-ek és Fordok?” Bernie Sanders szerint ez a jó kérdés¹, amit a technológia kapcsán ma fel kell tenni.

Persze a magát a Szilícium-völgy kellemesre klimatizált tech-buborékjában technooptimistának nevező dollármilliárdos csoport nincs híján az ezzel kapcsolatos vízióknak. Szerintük a technológia “szabad” (aka. totál szabályozatlan és átgondolatlan) “fejlődése” (aka. skálázható profitabilitása) nemcsak az emberiség egyetlen esélye, de mindenki számára elhozza a Kánaánt.²

Kedvenc technooptimista olvasmányom Marc Andreessen³ Technooptimista manifesztója. A manifesztóban foglaltak annyira központi helyen állnak a tech-milliárdos értékrendjében, hogy az Andreessen Horowitz kockázati tőkealap-kezelő Google-nézetében az első helyen áll mint választható menüpont.

De miért fontos, miért jelentőségteljes ez egyáltalán?

Andreessen a legutóbbi amerikai elnökválasztás során talán kevésbé vált ismertté, mint mondjuk Peter Thiel⁴, de ő is ugyanannak a szilícium-völgyi multimilliárdos, maroknyi tech-gurunak a tagja, akik immár nemcsak a megszokott háttérüzelmekben és klasszikus gazdasági lobbitevékenységben gondolkodnak, hanem nyíltan belállnak a politikába: magukra nyíltan politikai aktivistaként hivatkoznak és nyíltan Trump kampányát támogatták (és ami még fontosabbnak tűnik, hogy egy a kampány alatt megjelent New York Times cikk szerint az ő egyöntetű kérésükre lett alelnök J. D. Vance⁵ – én valahogy ezért gondolom, hogy Trump nem feltétlen tölti ki ezt a ciklusát, de igen, ez konteo).

A manifesztóból tulajdonképpen egy elég szemléletes képet kaphatunk arról, hogy ez a közeg miként látja a világ problémáit és hogyan képzeli el a megoldásokat. Tehát azt, hogy milyen elvi alapokon is áll a kockázati tőkés tech-milliárdosok politikai aktivizmusa.

A manifesztóra valamiért már 2023-ban, nem sokkal a publikálás után ráakadtam – pedig nem szoktam hetente nézegetni az Andreessen Horowitz weboldalát. Mint olvasmány, a fentebb vázolt kontextussal, nem kis részt játszott abban, hogy a startup-kockázatitőkés közegről mostanra valamiféle vallásként kezdjek gondolkodni.

A következőkben a manifesztó első négy címszava (Hazugságok, Igazság, Technológia, Piac) részei olvashatók, magyarra fordítva (éljen a technológia, de azért gondosan átolvastam és finomhangoltam a fordítást).

Alapvetően nem szerettem volna túl sok mindent hozzáfűzni, néhány helyen azért lábjegyzeteltem, de szerintem a manifesztó önmagában is egy nagyon érdekes, tényleg elgondolkodtató kordokumentum. Jó olvasást!

Marc Andreessen technooptimista manifesztója

Hazugságok

Hazudnak nekünk.

Azt mondják, hogy a technológia elveszi a munkánkat, csökkenti a fizetésünket, növeli az egyenlőtlenséget, veszélyezteti az egészségünket, tönkreteszi a környezetet, leépíti a társadalmunkat, megrontja a gyermekeinket, károsítja az emberségünket, veszélyezteti a jövőnket, és folyamatosan azon van, hogy mindent tönkretegyen.⁶

Azt mondják, hogy legyünk dühösek, keserűek és bosszúsak a technológia miatt.

Azt mondják, hogy legyünk pesszimisták.⁷

A Prométheusz-mítosz – különféle modern formákban, mint Frankenstein, Oppenheimer vagy a Terminátor – kísérti az álmainkat.

Azt mondják, hogy tagadjuk meg a születési jogunkat – az intelligenciánkat, a természet feletti uralmunkat⁸, a képességünket, hogy jobb világot építsünk.

Azt mondják, hogy legyünk boldogtalanok a jövő miatt.

Igazság

A civilizációnk a technológiára épült.

A civilizációnk ma is a technológiára épül.

A technológia az emberi törekvés és teljesítmény dicsősége, a haladás élharcosa, és a bennünk rejlő lehetőségek megvalósulása.

Századokon át méltán magasztaltuk mindezt – egészen mostanáig.

Azért vagyok itt, hogy jó hírt hozzak.

Képesek vagyunk eljutni egy sokkal magasabb szintű életformához – és létformához.

Megvannak hozzá az eszközeink, a rendszereink, az ötleteink.

Megvan hozzá az akaratunk.

Eljött az idő, hogy ismét magasba emeljük a technológia zászlaját.

Eljött az idő, hogy techno-optimizmusban gondolkodjunk.

Technológia

A techno-optimizmus hívei úgy gondolják, hogy a társadalmak – akárcsak a cápák – vagy növekednek, vagy elpusztulnak.

Hiszünk abban, hogy a növekedés maga a haladás – életerőhöz, az élet kiteljesedéséhez, a tudás gyarapodásához, a jólét növekedéséhez vezet.

Egyetértünk Paul Collier-rel, amikor azt mondja: „A gazdasági növekedés nem csodaszer, de a növekedés hiánya mindent elpusztít.”

Úgy gondoljuk, hogy minden jó dolog a növekedésből ered.

A növekedés hiánya stagnáláshoz vezet – ez pedig zéró összegű gondolkodást, belső konfliktusokat, hanyatlást, összeomlást, végső soron pusztulást hoz.

A növekedésnek mindössze három forrása van: a népességnövekedés, a természeti erőforrások hasznosítása, és a technológia.

A fejlett társadalmak világszerte csökkenő népességgel küzdenek – kultúrától függetlenül. Lehetséges, hogy az emberiség létszáma máris zsugorodik.

A természeti erőforrások hasznosításának pedig éles – és gyakran politikailag meghatározott – korlátai vannak.

Így az egyetlen folyamatos, kiapadhatatlan növekedési forrás: a technológia.

Valójában a technológia – az új tudás, új eszközök, amit a görögök téchnének hívtak – mindig is a fő forrása volt a növekedésnek, sőt, talán az egyetlen oka is, hiszen maga a technológia tette lehetővé a népességnövekedést és az erőforrás-hasznosítást is.

Mi úgy gondoljuk, hogy a technológia a világ emelőkarja – eszköz, amellyel kevesebből többet lehet létrehozni.

A közgazdászok a technológiai haladást termelékenységnövekedésként mérik: azt nézik, mennyivel tudunk többet előállítani évente kevesebb ráfordítással, kevesebb nyersanyaggal. A technológia hajtotta termelékenységnövekedés a gazdasági növekedés fő motorja – ez hajtja a bérek emelkedését, új iparágak és új munkahelyek megszületését is, mivel az emberek és a tőke egyre fontosabb és értékesebb dolgokra válnak elérhetővé. A termelékenység növekedése csökkenti az árakat, növeli a kínálatot, bővíti a keresletet, és javítja a társadalom anyagi jólétét.

Mi úgy hisszük, ez maga a civilizációnk anyagi fejlődésének története – ezért nem élünk már sárkunyhókban, a puszta túlélésért küzdve, várva, hogy a természet elpusztítson minket.

Ezért hisszük azt is, hogy utódaink a csillagok között fognak élni.

Hiszünk abban, hogy nincs olyan anyagi probléma – sem a természet, sem a technológia által okozott –, amelyet ne lehetne technológiával megoldani.

Éhínség volt – megalkottuk a zöld forradalmat.

Sötétség volt – feltaláltuk az elektromos világítást.

Hideg volt – megalkottuk a beltéri fűtést.

Meleg volt – megalkottuk a légkondicionálást.

Elzártság volt – megalkottuk az internetet.

Járványok voltak – megalkottuk a védőoltásokat.

Szegénység van – ezért technológiát alkotunk, hogy bőséget teremtsünk.⁹

Adj nekünk egy valós problémát – és mi feltalálunk egy technológiát, ami megoldja.

Piacok

Hisszük, hogy a szabad piacok a leghatékonyabb módjai a technológiai gazdaság megszervezésének. A vevő és az eladó szabad akaratból találkozik, ár születik, és mindkét fél csak akkor cserél, ha jól jár. A profit ösztönzi a kínálat előállítását, amely kielégíti a keresletet. Az árak információt hordoznak a keresletről és kínálatról. A piac arra készteti a vállalkozókat, hogy a magas árakat lehetőségként értelmezzék – új érték létrehozásával csökkentsék azokat.

Hisszük, hogy a piacgazdaság egy felfedezőgép, egyfajta intelligencia – egy kutató, fejlődő, alkalmazkodó rendszer.

Hisszük, hogy Hayek tudásproblémája bármely központosított gazdasági rendszer lehetőségeit messze felülmúlja. Az információ mindig a széleken van – azoknál, akik a legközelebb állnak a vevőhöz. A központ, amely el van választva a vevőtől és az eladótól, nem tud semmit. A központi tervezés bukásra van ítélve, mert a termelés és fogyasztás rendszere túl összetett. A decentralizáció képes hasznosítani ezt a komplexitást mindenki javára; a centralizáció viszont éhen fog pusztítani.

Hisszük a piaci fegyelem erejét. A piac természetesen fegyelmez – ha a vevő elmarad, az eladó vagy tanul és változtat, vagy kiszáll a piacról. Ha a piaci fegyelem hiányzik, nincs korlátja annak, mennyire elszabadulhat az őrület. Minden monopólium, kartell és olyan intézmény, amely nem tartozik piaci elszámoltathatóság alá, ugyanazt mondja: „Nem érdekel, mert nem kell, hogy érdekeljen.”

A piac megelőzi a monopóliumokat és kartelleket.

Hisszük, hogy a piacok kiemelik az embereket a szegénységből – sőt, messze a leghatékonyabb eszközök erre, mindig is azok voltak. Még a diktatúrákban is, ha csak részben is leveszik az elnyomás csizmáját az emberek nyakáról, és engedik őket termelni és kereskedni, a jövedelmek és életszínvonal gyorsan nőnek. Ha tovább lazítanak, még jobb. Ha teljesen leveszik a csizmát – ki tudja, milyen gazdagok lehetünk mindannyian?

Hisszük, hogy a piacok egyéni cselekvések révén vezetnek jobb kollektív eredményekhez.

A piac nem követeli meg, hogy az emberek tökéletesek vagy akár jóindulatúak legyenek – ami jó hír, mert… találkoztál már emberekkel?

Adam Smith:
„Nem a hentes, a sörfőző vagy a pék jótékonyságától várjuk a vacsoránkat, hanem attól, hogy a saját érdekeiket követik. Nem az emberségükre, hanem az önszeretetükre apellálunk, és sosem a saját szükségleteinkről beszélünk nekik, hanem az ő hasznukról.”

David Friedman rámutatott: az emberek csak három okból tesznek valamit másokért – szeretetből, pénzért vagy kényszer hatására. A szeretet nem skálázható, így a gazdaság csak pénzzel vagy erőszakkal működhet. Az erőszakos modell már kipróbáltatott – és megbukott. Maradjunk a pénznél.

Hisszük, hogy a piac morális védelme abban áll, hogy eltéríti az embereket attól, hogy hadseregeket toborozzanak vagy vallásokat indítsanak – helyette békés, termelő tevékenységre ösztönöz.

Nicholas Stern szavaival:
A piac az eszköz arra, hogy gondoskodjunk olyan emberekről is, akiket nem is ismerünk.¹⁰

Hisszük, hogy a piac teremti meg azt a társadalmi gazdagságot, amelyből alapkutatás, jóléti rendszerek és honvédelem is finanszírozható.

Nincs ellentét a kapitalista profit és a társadalmi védőháló között – épp ellenkezőleg: a piac által megtermelt gazdasági bőség teszi lehetővé a jóléti rendszereket.¹¹

Hisszük, hogy a központi gazdasági tervezés a legrosszabbakat emeli föl, miközben mindenkit lehúz; a piac a legjobbjainkat használja, hogy mindenki javát szolgálja.

A központi tervezés halálspirál, a piac felfelé vezető spirál.

William Nordhaus közgazdász kimutatta, hogy a technológia megalkotói csak kb. 2%-át képesek „befogni” annak a gazdasági értéknek, amit létrehoztak. A maradék 98% a társadalomhoz kerül – a közgazdaságtan ezt társadalmi többletnek nevezi. A technológiai újítás tehát a piacgazdaságban eredendően filantróp, mégpedig 50:1 arányban.
Ki nyer többet egy új technológián? Az a cég, amely kifejlesztette, vagy a milliárdnyi ember, aki használja? – A válasz magáért beszél.¹²

Hisszük David Ricardo elméletét a komparatív előnyökről – szemben a versenyelőnnyel, ez azt mondja ki, hogy még az is, aki mindenben a legjobb, másoktól fog vásárolni, mert így időt és lehetőséget takarít meg. A komparatív előny egy valóban szabad piacon a technológia szintjétől függetlenül garantálja a magas foglalkoztatottságot.

A piac a béreket a munkás határtermelékenysége alapján határozza meg. Ezért a technológia – mivel növeli a termelékenységet – nem csökkenti, hanem növeli a béreket. Ez talán a közgazdaságtan legellentmondásosabb tézise – de igaz, és három évszázadnyi történelmünk bizonyítja.

Hisszük Milton Friedman tételét: az emberi igények és vágyak végtelenek.¹³

A piac a társadalmi jólétet nemcsak a javak révén növeli, hanem azáltal is, hogy értelmes, produktív munkát teremt az emberek számára. Egy feltétel nélküli alapjövedelem az embereket olyan állattá tenné, akiket az állam tenyészt, nem pedig emberekké, akik hasznosak, termelők, büszkék lehetnek önmagukra.

A technológiai változás nem csökkenti, hanem növeli az emberi munka iránti igényt – mivel kitágítja azt a kört, amiben az emberek értékteremtő módon részt vehetnek.

Mivel az emberi igények végtelenek, a gazdasági kereslet is végtelen, és így a munkahelyteremtésnek sincs határa.

A piacok teremtőek, nem kizsákmányolók; pozitív összegűek, nem zéró összegűek. A piacok résztvevői egymás munkájára építenek, nem egymás ellen küzdenek.

James Carse kétféle játékot különböztet meg:

• a végső játékokat, ahol valaki nyer, más veszít,

• és a végtelen játékokat, ahol a játék lényege a közös felfedezés és folytatás.

A piac: az emberiség végtelen játéka.

1. Sanders nemrég újra meglátogatta Joe Rogant. A fenti mondat ebben az egyébként is magával ragadó beszélgetésben hangzott el.

2. A Netflixen a Mountainhead c. film szerintem nem brilliáns, de némely aspektusból egész jól ábrázolja a buborékukban meggyőződöttek groteszk önhittségét és a “világ mint üzleti projekt” koncepcióját – ahol emberéletek tömeges kioltása simán lehet járulékos veszteség a szent cél oltárán. És hozza azt a zavarba ejtő kérdést is, hogy a szent cél az most akkor a “fejlődés” vagy a “profitmaximalizálás”. A kettő mintha folyton-folyvást egybeolvadna.

3. Wikipédiáról fordítva:

Marc Lowell Andreessen (/ænˈdriːsən/, ejtsd: „en-DRÍ-szən”; született 1971. július 9-én) amerikai üzletember és korábbi szoftvermérnök.

Ő a Mosaic társszerzője – ez volt az első széles körben használt, grafikus felhasználói felülettel rendelkező webes böngésző.
Társalapítója a Netscape-nek, valamint a Szilícium-völgyi Andreessen Horowitz kockázati tőketársaságnak, ahol jelenleg is általános partnertársként dolgozik.

Társalapítója volt a Opsware nevű szoftvercégnek is, amelyet később eladtak a Hewlett-Packardnak, emellett létrehozta a Ning nevű platformot, amely közösségi oldalak létrehozására szolgál.

Tagja a World Wide Web Hall of Fame-nek (a világháló halhatatlanjainak csarnoka).

Marc Andreessen vagyonát 2025 januárjában körülbelül 1,9 milliárd amerikai dollárra becsülték.

4. Az angolnyelvű Wikipédiáról fordítva:

“Peter Andreas Thiel (/tiːl/; született 1967. október 11-én) amerikai vállalkozó, kockázati tőkebefektető és politikai aktivista. A PayPal, a Palantir Technologies és a Founders Fund társalapítója, valamint ő volt az első külső befektető a Facebookban.

A Forbes becslése szerint 2025 májusában Thiel vagyonát 20,8 milliárd amerikai dollárra tették, amivel a világ 103. leggazdagabb embere volt.

A Stanford Egyetem elvégzése után Thiel karrierjét James Larry Edmondson bíró jogi asszisztenseként kezdte, majd dolgozott értékpapírjogászként a Sullivan & Cromwell ügyvédi irodánál, volt beszédíró az Egyesült Államok volt oktatási minisztere, William Bennett számára, valamint származékos ügyletekkel foglalkozó kereskedő a Credit Suisse-nél.

1996-ban megalapította a Thiel Capital Managementet, majd 1998-ban Max Levchinnel és Luke Nosekkel közösen létrehozta a PayPalt, amelynek vezérigazgatója is volt egészen 2002-ig, amikor az eBay 1,5 milliárd dollárértmegvásárolta a céget.”

5. “Sacks seated himself next to Trump at the dinner that followed, taking the opportunity to make his pitch for Vance. One moment was unplanned: About two-thirds of the way through the meal, Trump asked the group whom he should choose as his running mate. Even though Burgum was sitting right there at the table, the response was unanimous: Vance.”

6. Érdekes egyenlőségjelet állít a “technológia” és a neoliberális gazdaság kritikája között. Ez a párhuzam a későbbiekben is végigvonul, totál kibontatlan, implicit módon.

7. A pesszimizmus a kapitalizmus egyik legnagyobb szitokszava – természetesen már a realizmus is bőven ideesik. Minden, ami nem a “to the moon” szemlélet része. Keep smiling.

8. Wow.

9. Itt nem állok meg egy kommentet. A manifesztóban minden probléma múlt időben volt. A szegénység jelen ideje mintha azt sugallná, hogy a szegénység egy jelenlegi, nemrég megjelent probléma. De ez nem így van. A helyzet az, hogy a szegénységre nem sikerült eddig technológiát feltalálni, Andreessenék “szabadpiaca” pedig immár 3-4 évtizede mélyíti a társadalmi különbségeket.

10. Forrás: Daily Mail (Így gondoskodunk pl. az ghánai szegényekről a fast fashion rucikkal. Megmérgezzük a termőföldjüket végeláthatatlan és eltüntethetetlen ruhahegyekkel.)

11. Ezek a leginkább zavarba ejtő részek. Nem is tudom hová tenni ezt az amerikai egészséágügyi rendszer, eü-biztosító CEO elleni merénylet és az ezt övező örömujjongás stb. fényében.

12. Egyértelműen állíthatjuk, hogy a válasz kicsit sem beszél magáért.:) Vannak technológiák, amellyel az emberek nyernek, és vannak, amelyekkel nem. Nem véletlen, hogy a technooptimisták állandóan azokkal a megkérdőjelezhetetlen vívmányokkal jönnek, mint pl. az elektromosság és a világítás.

13. Na ezzel mondjuk nem vitatkozom. És a buddhisták sem. Az emberi vágyak végtelenek, épp ezért fölösleges a kielégítésükre törekedni.