Iparosított kreativitás. De valójában kinek jó ez? A Netflixes filmek egyre kevésbé kielégítőek. Azóta tapasztalom egyre inkább mióta elkezdtem visszanézni a régebbi gyöngyszemeket.
Szeretek írni is és pont az lett az izgalmas hogy tudok e olyan megfogalmazást használni amit egy AI sosem tenne. Azzal azonban egyet lehet érteni hogy nincs túl sok választás, a Disney valószínűleg pontosan tudja mit csinál.
Keveseknek jó, ez is egy rendszerműködés, ami mindig a piramis teteje felé dolgozik. Azt pedig én is teljesen átérzem, hogy olykor megnézni egy filmet, mondjuk, a 90-es évekből egészen más megvilágítás alá teszi a Netflix tartalmait, nagyon erős a kontraszt. Ugyanakkor alapból más a sorozatgyártás, mint a filmgyártás, és a streaming szolgáltatók előbbire mentek rá igazán. Köszönöm a kommentet!:)
Elgondolkodtató cikk - teljesen logikus az összefüggés, de még nem láttam mást erre rámutatni. Pedig belegondolva az amerikai csatornák, stúdiók egy jó része is már régóta ugyanezért szállítja ugyanúgy, ugyanazt az alacsony minőségű tartalmat, csak a Netflix ezt tette még több ember számára elérhetővé.
Ami eszembe ötlött: a silány tartalmaknak is tud ugyanakkor lenni egy olyan egyedisége, amit féltek az AI-tól. A 2000-es “Háború a Földön” vagy a 2003-as “A szoba” (nem összekeverendő a 2015-ös, Oscar-díjas alkotással!) tragikusan rosszak voltak, de egyrészt ezért váltak emlékezetessé, másrészt csak az emberi egyediség tehette őket ilyen rosszá.
Iparosított kreativitás. De valójában kinek jó ez? A Netflixes filmek egyre kevésbé kielégítőek. Azóta tapasztalom egyre inkább mióta elkezdtem visszanézni a régebbi gyöngyszemeket.
Szeretek írni is és pont az lett az izgalmas hogy tudok e olyan megfogalmazást használni amit egy AI sosem tenne. Azzal azonban egyet lehet érteni hogy nincs túl sok választás, a Disney valószínűleg pontosan tudja mit csinál.
Keveseknek jó, ez is egy rendszerműködés, ami mindig a piramis teteje felé dolgozik. Azt pedig én is teljesen átérzem, hogy olykor megnézni egy filmet, mondjuk, a 90-es évekből egészen más megvilágítás alá teszi a Netflix tartalmait, nagyon erős a kontraszt. Ugyanakkor alapból más a sorozatgyártás, mint a filmgyártás, és a streaming szolgáltatók előbbire mentek rá igazán. Köszönöm a kommentet!:)
Elgondolkodtató cikk - teljesen logikus az összefüggés, de még nem láttam mást erre rámutatni. Pedig belegondolva az amerikai csatornák, stúdiók egy jó része is már régóta ugyanezért szállítja ugyanúgy, ugyanazt az alacsony minőségű tartalmat, csak a Netflix ezt tette még több ember számára elérhetővé.
Ami eszembe ötlött: a silány tartalmaknak is tud ugyanakkor lenni egy olyan egyedisége, amit féltek az AI-tól. A 2000-es “Háború a Földön” vagy a 2003-as “A szoba” (nem összekeverendő a 2015-ös, Oscar-díjas alkotással!) tragikusan rosszak voltak, de egyrészt ezért váltak emlékezetessé, másrészt csak az emberi egyediség tehette őket ilyen rosszá.
Haha, köszi, tetszik a szempontod!