Miközben a fél világ a feje tetején áll, és az általános bizalmatlanság szintjét egy húsz évvel ezelőtti konteó-gyártó is megirigyelné (meg lehetne mérni gyorsan, hogy az emberek hány százaléka hiszi el, például, hogy tegnap valóban Trump elnök életére törtek
Ezért se állja meg a helyét az az érvelés, ami szerint "számológépet is használunk, mégse felejtettünk el számolni": nem véletlen, hogy nem első osztálytól kezdve adják a diákok kezébe. A számológépnek onnantól kezdve van értelme, ha már olyan szintű számolási műveletekhez kell, amik nélküle kivitelezhetetlenek. A számológép eszköz, magasabb szintű matekhoz, aminek az alapja az elemi szintű matek.
És igen, a generatív AI kognitív kiszervezés, a 21. századi magyar iskola még a generatív AI előtti internettel kapcsolatosan se volt képes kritikus módú viszonyulást kialakíttatni, nemhogy a nagy nyelvi modellek használatával kapcsolatban -- utóbbiban amúgy szerintem azért vannak lehetőségek, tanárként legalábbis mindenképpen (irodai rabszolgaként pedig élvezem, hogy az agyatlan, repetitív napi feladatokat, amik nem igazán szolgálják a kognitív fejlődésemet, ki tudom szervezni).
De néhány alapvetésben bármilyen alkalmazás előtt szerintem meg kellene egyezni. Az első, hogy az AI használata kognitív kiszervezés, a második pedig, hogy az outputot minden esetben validálni kell, ezt pedig csakis olyan ember tudja megtenni, aki az outputot képes szakmai szemmel értékelni.
Nagyon fontos lenne, hogy ne AI nevelje a gyerekeinket.
Az AI korában az emberi oldalakat kellene minél mélyebben és szélesebben fejleszteni.
Az AI eszközöket mindenképpen használni fogják, de nem mindegy, hogy ki használja.
Amúgy az AI jelenlegi szintje rovar IQ szinten van ahhoz képest, ami akkor lesz, ha akár csak a jelenlegi fejlesztések beérnek (1-5 éven belül). Nem mindenben fogják utolérni (helyettesíteni) az embert, de a legtöbb mindenben igen, amit ma a kapitalizmus menedzsel. Sajnos a belső kognitív sodródások is exponenciálisan fognak nőni. Ugrásról ugrásra próbáljuk tartani a denevérszárnyas repülés stabilitását, a legkisebb hiba is végzetes folyamatokat indíthat el. Hozzászámítva a világ egyre inkább kaotikus állapotát, tény, hogy a katasztrófák valószínűsége egyre közelebb jut az 1-hez. Már addig is, egyre inkább túlélési üzemmódban működünk napról napra. Olyan rendszereket, amiket eddig évekig fejlesztettünk, ma már napok alatt megcsinálnak, hetek alatt pedig globálisan skálázódnak. Az emberi történelem leggyorsabb időszakát éljük, és még mindig gyorsulni fog a gyorsulás.
Egyszerre egy nap... egyszerre egy lépés... és ha lélegzethez jutunk, és körül tudunk nézni, élvezzük minden pillanatát.
A hatás-ellenhatás elve azért itt is be fog ütni. Számítok egy heves, majd elhúzódó AI-ellenforradalomra is. Az oktatásban mindenképpen.
És az is érdekel, hogy mi a legtöbb, amit ebből ki lehet hozni – mármint az AI-ember kapcsolatból. És amit írsz, hogy rovar szinten van ahhoz képest, ahol pár év múlva lesz… ez szükségszerű, semmi nem szabhat ennek gátat? És mi a legtöbb, amit ellenmozgalmakkal el lehet érni? Az lesz, hogy lesz egy kvázi föld alatt élő lázadó csoport, meg egy high-tech társadalom?:) És mi most a helyzet az AGI gondolatával? Amit írsz, abban van bármi ilyesmi?
"És mi most a helyzet az AGI gondolatával?" -- kb. mindenki lenyugodott... Nagyjából matematikai bizonyosság, hogy AI-nak soha nem lesz és nem is lehet az emberével ekvivalens tudata, énje. De ez nem azt jelenti, hogy a legtöbb területen nem fog úgy tűnni, mintha lenne, legalábbis a potenciális károkozás esélyének mértékét tekintve. Manapság legtöbben inkább ASI-ról beszélnek, S mint speciális vagy éppen szuperintelligenciáról (amihez nem feltétlenül kell emberi tudat is). Abban az értelemben, ahogy egy kutyának nagyságrendekkel jobb a szaglása, gombatelepeknek meglepő mértékű tér- és mintafelismerési intelligenciája van, stb. Szerintem nem erre, az intelligenciára kellene fókuszálni. Tök mindegy az IQ, akár EQ, SQ stb. -- az számít, ami történik... bennünk, közöttünk, velünk.
Én az utolsó mondatodban leírtakra számítok és egyben remélem is. Egyébként, ha van kedved, megosztod a véleményed az új magyar kormány digitális programjáról? (pl. saját szuperszámítógép egy vízgazdálkodását tekintve egyelőre nagyon rosszul álló, és szályok által amúgy is egyre gyakrabban súlytott országban, kicsit meredek… vagy félrenézek valamit szerinted?)
Ebbe mostanában kezdek belemászni, és hát nagyon komplex terület. Amit eddig láttam, arra mutat, hogy nagy haszna lehet egy megfelelően kialakított adat-fókuszú rendszerszintű megközelítésnek. Itt egy egész rendszer létrehozásáról, fejlődéséről van szó. Az nem lenne jó, ha csak adatközpontokat, szuperszámítógépeket építenének... az csak leszív minden erőforrást. Amellé olyan kutatási, és telepített rendszereket kellene fejleszteni, amelyeknek saját _szüksége_ van ezekre a központokra. A belső piacot, igényt, szükséget kellene elsősorban figyelembe venni. Szerintem ebben egyetérthet mindenki. Persze kicsit tyúk-tojás probléma ez kezdetben, de fontos rögzíteni a hosszútávú stratégiákat, területek között is.
Ezért se állja meg a helyét az az érvelés, ami szerint "számológépet is használunk, mégse felejtettünk el számolni": nem véletlen, hogy nem első osztálytól kezdve adják a diákok kezébe. A számológépnek onnantól kezdve van értelme, ha már olyan szintű számolási műveletekhez kell, amik nélküle kivitelezhetetlenek. A számológép eszköz, magasabb szintű matekhoz, aminek az alapja az elemi szintű matek.
És igen, a generatív AI kognitív kiszervezés, a 21. századi magyar iskola még a generatív AI előtti internettel kapcsolatosan se volt képes kritikus módú viszonyulást kialakíttatni, nemhogy a nagy nyelvi modellek használatával kapcsolatban -- utóbbiban amúgy szerintem azért vannak lehetőségek, tanárként legalábbis mindenképpen (irodai rabszolgaként pedig élvezem, hogy az agyatlan, repetitív napi feladatokat, amik nem igazán szolgálják a kognitív fejlődésemet, ki tudom szervezni).
De néhány alapvetésben bármilyen alkalmazás előtt szerintem meg kellene egyezni. Az első, hogy az AI használata kognitív kiszervezés, a második pedig, hogy az outputot minden esetben validálni kell, ezt pedig csakis olyan ember tudja megtenni, aki az outputot képes szakmai szemmel értékelni.
Nagyon fontos lenne, hogy ne AI nevelje a gyerekeinket.
Az AI korában az emberi oldalakat kellene minél mélyebben és szélesebben fejleszteni.
Az AI eszközöket mindenképpen használni fogják, de nem mindegy, hogy ki használja.
Amúgy az AI jelenlegi szintje rovar IQ szinten van ahhoz képest, ami akkor lesz, ha akár csak a jelenlegi fejlesztések beérnek (1-5 éven belül). Nem mindenben fogják utolérni (helyettesíteni) az embert, de a legtöbb mindenben igen, amit ma a kapitalizmus menedzsel. Sajnos a belső kognitív sodródások is exponenciálisan fognak nőni. Ugrásról ugrásra próbáljuk tartani a denevérszárnyas repülés stabilitását, a legkisebb hiba is végzetes folyamatokat indíthat el. Hozzászámítva a világ egyre inkább kaotikus állapotát, tény, hogy a katasztrófák valószínűsége egyre közelebb jut az 1-hez. Már addig is, egyre inkább túlélési üzemmódban működünk napról napra. Olyan rendszereket, amiket eddig évekig fejlesztettünk, ma már napok alatt megcsinálnak, hetek alatt pedig globálisan skálázódnak. Az emberi történelem leggyorsabb időszakát éljük, és még mindig gyorsulni fog a gyorsulás.
Egyszerre egy nap... egyszerre egy lépés... és ha lélegzethez jutunk, és körül tudunk nézni, élvezzük minden pillanatát.
A hatás-ellenhatás elve azért itt is be fog ütni. Számítok egy heves, majd elhúzódó AI-ellenforradalomra is. Az oktatásban mindenképpen.
És az is érdekel, hogy mi a legtöbb, amit ebből ki lehet hozni – mármint az AI-ember kapcsolatból. És amit írsz, hogy rovar szinten van ahhoz képest, ahol pár év múlva lesz… ez szükségszerű, semmi nem szabhat ennek gátat? És mi a legtöbb, amit ellenmozgalmakkal el lehet érni? Az lesz, hogy lesz egy kvázi föld alatt élő lázadó csoport, meg egy high-tech társadalom?:) És mi most a helyzet az AGI gondolatával? Amit írsz, abban van bármi ilyesmi?
"És mi most a helyzet az AGI gondolatával?" -- kb. mindenki lenyugodott... Nagyjából matematikai bizonyosság, hogy AI-nak soha nem lesz és nem is lehet az emberével ekvivalens tudata, énje. De ez nem azt jelenti, hogy a legtöbb területen nem fog úgy tűnni, mintha lenne, legalábbis a potenciális károkozás esélyének mértékét tekintve. Manapság legtöbben inkább ASI-ról beszélnek, S mint speciális vagy éppen szuperintelligenciáról (amihez nem feltétlenül kell emberi tudat is). Abban az értelemben, ahogy egy kutyának nagyságrendekkel jobb a szaglása, gombatelepeknek meglepő mértékű tér- és mintafelismerési intelligenciája van, stb. Szerintem nem erre, az intelligenciára kellene fókuszálni. Tök mindegy az IQ, akár EQ, SQ stb. -- az számít, ami történik... bennünk, közöttünk, velünk.
Egyetértek. Ha az illúziót elfogadjuk valóságnak, akkor az lesz a valóságunk.
Én az utolsó mondatodban leírtakra számítok és egyben remélem is. Egyébként, ha van kedved, megosztod a véleményed az új magyar kormány digitális programjáról? (pl. saját szuperszámítógép egy vízgazdálkodását tekintve egyelőre nagyon rosszul álló, és szályok által amúgy is egyre gyakrabban súlytott országban, kicsit meredek… vagy félrenézek valamit szerinted?)
Ebbe mostanában kezdek belemászni, és hát nagyon komplex terület. Amit eddig láttam, arra mutat, hogy nagy haszna lehet egy megfelelően kialakított adat-fókuszú rendszerszintű megközelítésnek. Itt egy egész rendszer létrehozásáról, fejlődéséről van szó. Az nem lenne jó, ha csak adatközpontokat, szuperszámítógépeket építenének... az csak leszív minden erőforrást. Amellé olyan kutatási, és telepített rendszereket kellene fejleszteni, amelyeknek saját _szüksége_ van ezekre a központokra. A belső piacot, igényt, szükséget kellene elsősorban figyelembe venni. Szerintem ebben egyetérthet mindenki. Persze kicsit tyúk-tojás probléma ez kezdetben, de fontos rögzíteni a hosszútávú stratégiákat, területek között is.