Kis szösszenet arról, hogy AI neveli a következő generációkat

Miközben a fél világ a feje tetején áll, és az általános bizalmatlanság szintjét egy húsz évvel ezelőtti konteó-gyártó is megirigyelné (meg lehetne mérni gyorsan, hogy az emberek hány százaléka hiszi el, például, hogy tegnap valóban Trump elnök életére törtek), a tech-cégek csak nyomják tovább a generatív AI-t. Az iskolákba, sőt óvodákba készült “spinoff” termékek elől nincs menekvés, úgy tűnik.

Se a szülők, se a pedagógusok, se a kognitív kutatók nem lelkesednek, sőt. Rengeteg kutatás mutatta már ki a kognitív funkciók sorvadását az “A.I.”-használat eredményeként. Nehéz lenne olyan ellentételezést elképzelni, amiért azt mondjuk, hogy mindez megéri. De legyünk őszinték: eddig azért úgy tűnik, az A.I. csak szorongást generál és persze mérhetetlen profitéhséget. Legyünk őszinték: mi, átlag emberek, elég jól meglennénk általánosságban a generatív és egyéb AI-technológiák nélkül is (egyedül talán az orvostudományban tűnik valóban hasznosnak). Szóval nincs semmi, ami a mérleg másik serpenyőjében ellensúlyozná az agyunk kognitív funkcióinak sorvadását – pláne, ha egész generációkról beszélünk.

Mégis úgy van ez ma eladva, hogy nincs választási lehetőség, nem állhatunk a “fejlődés” útjába. És hát kevesen akarnak kőkorszakinak tűnni egy “tech-savvy” világban.

Versenyhátrány lett gondolkodni. És ha hagyjuk, ez egyre inkább így is lesz.

Mert hogy ebben az egészben pontosan mi is a fejlődés az emberi egyedek vagy az emberiség számára, arra semmilyen meggyőző okfejtést nem hallottam még. Persze eltekintve az “empowering”, “engaging” “experience” és hasonló kamuszavakkal tűzdelt tech-szólamokon túl. Tehát eddig, úgy tűnik, rettenetes árat fizetünk valamiért, aminek a hasznát nehezen látjuk. Ez hátborzongató.

Álljon itt három fontos érv az AI használata ellen a gyerekek oktatásában (forrás):

1. A nagy nyelvi modellek (LLM-ek) túl korán ösztönzik a „kognitív kiszervezést”. Ne szépítsük: itt arról van szó, amikor a gondolkodást külső eszközre bízzuk. Tehát még mielőtt a gyerekek egyáltalán kialakították volna saját gondolkodási képességeiket. Mivel ezek az eszközök a felnőtteknél is a gondolkodás „elsorvadásához” (cognitive antrophy) vezetnek, egy fejlődésben lévő, a tanulást még tanuló agy esetében a hatás beláthatatlan.

2. A chatbotok – amelyek érzelmi közelséget utánoznak és hajlamosak a túlzott egyetértésre – torzíthatják a gyerekek önképének és kapcsolataiknak a kialakulását. Különösen 10–11 éves korban, amikor a társas kapcsolatok és hierarchiák gyorsan fejlődnek, ezek az eszközök „rákapcsolódhatnak” arra a biológiai igényre, hogy visszajelzést kapjanak másoktól, és ezt mesterségesen elégítik ki, adott esetben erősen torz módon.

3. Az A.I.-alapú oktatás összekeveri a célt és az eszközt: a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb utat helyezi előtérbe a helyes válaszhoz, a legjobban megfogalmazott tézishez vagy a vizuálisan legszebb végeredményhez, miközben háttérbe szorítja azt a „rendetlenebb”, nehezebben mérhető folyamatot, amely során egy gondolkodó és érző ember fejlődik.

Mindez aláássa a komplex gondolkodás kialakulásának lehetőségét, befolyásolja a szociális fejlődést, és félreértelmezi magát a tanulás célját.

Az A.I. és a felsőoktatás viszonyáról már írtam, ha érdekel, esetleg olvasd el ezt is: