Miért óvatoskodik a szakértő a húsfogyasztás kapcsán, amikor a változási hajlandóság ott van az emberekben?
Nem linkelem be a rádiós beszélgetést, amely ezt a cikket ihlette, mert a jelenség nem egyedülálló.
Adott a klímaváltozás témája. És hogy, kérdi a műsorvezető, akkor mit együnk. Valóban a szarvasmarhatartás miatt termelődő metán itt a fő probléma, kérdezi. Ó, ugyan, mondta a szakértő, akkor ennyi erővel ne együnk semmit. Mert hogy, például, a rizstermesztésből is metán szabadul fel. Már a kérdésfeltevés sem volt éppen korrektnek nevezhető – kissé irányított, de a szakértőként jelenlévő férfi ettől még mondhatott volna valami egészen mást.
A válaszától elég szomorú lettem. Egy időszakban, amikor sokakban ott a hajlandóság és az akarat, hogy apró vagy akár nagy változtatásokba kezdjen, elkente a nagyon is jól látható kontúrokat élelmiszer és élelmiszer között.
A szakértő nem mondta el, hogy bár igaz, hogy az elárasztott rizsföldek vizében valóban megtelepszenek olyan mikroorganizmusok, amelyek metánt bocsátanak a levegőbe, de a) a rizs ezzel egyedülálló kivétel a növények között b) ez a kibocsátás messze-messze elmarad a marhahús előállításához szükségestől.
A szakértő tehát itt arra használt egy erős kivételt, hogy relativizálja a hús – ezen belül is a szarvasmarha-fogyasztás környezeti hatását. (A fizetett lobbisták is ilyen típusú érvrendszereket szoktak egyébként felállítani a think tankjeikben, ezzel sokszor politikai döntéshozókat befolyásolva, konteo-gyártókat megihletve. Erről a világról pl. Naomi Oreskes és Erik Conway Merchants of Doubt c. könyvében lehet részletesebben olvasni.)
Arra sem tért ki a szakértő a rádióműsorban, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás (GHG) fontos, de ezen kívül vannak még más kritikus szempontok a klímaváltozás és a mezőgazdaság metszetében. Például, hogy mennyi víz szükséges a termék előállításához, mennyi földterületet kell kisajátítani mezőgazdasági termény (takarmány) célokra, ezzel tovább csökkenteni a biodiverzitást, mennyi műtrágya és növényvédő szer használatával jár az előállítás, illetve az állattartás esetében mekkora antibiotikum-használattal és egyéb állategészségügyi terheléssel jár – itt már áthajlunk az etikai megfontolásokhoz is, hiszen az ipari állattartás élőlényhez nem méltó körülményeiről bárki rengeteg hiteles, jól hozzáférhető forrást, riportot, dokumentumfilmet találhat mára.
Szerencsére ma már nem nagyon kell vitatkozni sem, mivel van egy egészen zseniális nagyszabású metaanalízis (Poore & Nemecek, 2018)1. A szerzők több mint 38 ezer gazdaságot vizsgáltak 119 országban, ezen belül 40 előállított terméket több szempont alapján2.
Hála ennek a kutatásnak, ma már simán tudjuk, hogy a Dél-Amerikából becsomagolva, hajón ideszállított avokádó még mindig kisebb klímaterhelést jelent, mint a szomszéd farmról származó marha steak.
Itt van egy egész jó összefoglaló is a kutatás módszertanáról és eredményeiről. Plusz ez a grafikon is elég beszédes – habár itt csak a GHG-n van a fókusz.
Ez egy út, nem lehet egycsapásra mindent megváltoztatni. Ezért kell ma elkezdeni.
Én magam is csak egy éve nem eszem húst – legelsősorban etikai okokból. Ez azt jelenti, hogy a húsfogyasztás okozta, az elmúlt számos évben időről időre fellépő kognitív disszonancia ellenére jelentős időbe telt, míg valóban elhatároztam magam a vegetáriánus étrendre. Ami a tejterméket és a tojást illeti, vannak etikus állattartásból élő magyar farmok, meg kosárközösségek. Budapesten vannak ökopiacok is, például a MOM Kult udvarán, szombatonként.
Sokan mondják ellenvetésként, hogy ezek drágák. Meglepő, de én ezt annyira nem tapasztalom, vagy nem feltétlenül ezt tapasztalom. Lehet, hogy rossz mintával vetem össze, vagy amúgy is drágán vásárolok/-tam, nem tudom. De érdemes kísérletezni – illetve állítólag még mindig olyan sok ételt dobunk ki, hogy talán egy kicsit drágábban, kicsit nagyobb átgondolással véghezvitt vásárlás nem okoz jelentős különbséget a végeredményben.
Azért írtam mindezt le, mert jól látszik, mérhető, érezhető, hogy most nagyon sokan nyitottak arra, hogy másként kezdjenek ránézni a saját fogyasztásaikra és a világra. (Ha bármit nem írtam elég pontosan, és van itt, aki szakértő, írjon kommentet, amit előre is üdvözlök és köszönök szépen!)
https://www.science.org/doi/10.1126/science.aaq0216
földhasználat – mekkora terület szükséges az adott élelmiszer előállításához
édesvíz-felhasználás, a helyi vízhiánnyal súlyozva
üvegházhatásúgáz-kibocsátás
savasodást okozó kibocsátások – például ammónia, kén-dioxid stb. hatása
eutrofizációt okozó kibocsátások – vagyis a vizek tápanyagterhelése, főként nitrogén- és foszforvegyületek miatt