És akkor még nem beszéltünk az AI megváltó istenségként való feltüntetéséről. Elképésztő, hogy mennyi techoptimista van a világon, akik mind beszopják ezt a nagy marketing-blablát (is), csak ne kelljen tenniük semmit.
Én leszek az utolsó, aki itt vitába száll. De szerintem ez sokáig "wishful thinking", a gyász fázisaiból a tagadás, ami egy idő után elkezd repedezni, ahogy azért ez látszik is már szerintem...
Hűvös helyen élvén, eddig én élveztem a finom zsírolvasztó melegeket, de most már kezd sok lenni... különösen a száradó medrek látványa ijesztő és elgondolkodtató. De még egy hét, és mehetek vissza fellélegezni a könnyű, tiszta északi levegőben... ameddig az marad.
Korunkban egyre több ilyen alapdolgot kell újradefiniáljunk, felfedezzünk, új tartalommal töltenünk fel.
A robbanásszerűen fejlődő mesterséges intelligencia korában új értelmet nyer, hogy mi az emberi, mi a lelki. Ez után a szintlépés után minél több a technológia, annál jobban felértékelődik az ember, hallottam sokaktól, sokféleképpen. Kérdés, hogy eközben nem az történik mégis, hogy leértékeljük?
A klímaváltozás korában új értéket nyer a természet, az élet, különösen a fenntartható buborékok (mert bolygószinten úgysem tartható).
Mégis miért küzdünk, gályázunk, fektetünk be, építünk számítási központokat, intelligenciagyárakat (micsoda szókombináció, érdemes kibontani, mert nem ma kezdődött, gondoljunk csak a Ph.D. factory kifejezésre).
Lehet, hogy sikerül _részben_ megoldani azokat a problémákat, amelyek a mi próbálkozásaink nélkül nem lennének, vagy ilyen súlyosak nem lennének? Végighegesztve az életet a kiégés határán (innen és túl) egy komfortos ketrecben, amelyben a mozgásszabadság arra korlátozódik, hogy ez mennyire komfortos? Hogy néha nagy távolságokra utazva (kikapcsolódva, ahogy nevezzük) hurcoljunk magunkat a bolygó különböző pontjaira? Megtehetjük, mindent szabad nekünk, de semmi sem használ, mondta az apostol (ja nem pont ezt :) ). Na, dolgozzunk tovább. :)
Még azon gondolkodom, hogy kicsit megilletődve, de egyre gyakrabban hozom be ebbe az egész gombolyagba a spiritualitást. Végletekig terhelt szó, mindenki ért alatta valamit és rengetegen tartózkodnak a használatától. Nekem meggyőződésem viszont, hogy spiritualitás nélkül – és akkor értsük mondjuk ez alatt a totális materializmusunk felpuhítását némi lélekkel és szellemmel – nem fog sikerülni.
Abszolút értem mire gondolsz a spiritualitással és terheltségével kapcsolatban. Ahogy a vallásosság leépült a modern világban ezt is rántotta' maga után, holott nem lenne összefüggés a kettő között, de vhogy a lélek dolgok nem fancyk' helyette a fogyasztás templomaiba járunk, ami képes kiszolgálni a tömegek igényét, még a spirituális dolgok nem tudnak ilyenné vâlni .( Hangsúlyozottan a jó spiritualitásról beszélek) A következő generációk pedig beleszületnek ebbe , nincsenek már családi minták, szokások vagy ha vannak azok nem olyan erősek, mint a közösséghez tartozás élménye, meg a mainstream világ kínálata, amiben erősen ott vannak a materiális dolgok .
Hasonló' életutat jártam be ezzel, mint te és remélem már jó sokan. Nagyon sok mikro példát olvasok, látok itthon és külföldön is, ami miatt szorongok' még hogy rendszerszintű, állami szintű összehangolt cselekvések a kapitalista világban lesznek- e, mert az már egy magasabb szintű esély lenne. 😀
És akkor még nem beszéltünk az AI megváltó istenségként való feltüntetéséről. Elképésztő, hogy mennyi techoptimista van a világon, akik mind beszopják ezt a nagy marketing-blablát (is), csak ne kelljen tenniük semmit.
Én leszek az utolsó, aki itt vitába száll. De szerintem ez sokáig "wishful thinking", a gyász fázisaiból a tagadás, ami egy idő után elkezd repedezni, ahogy azért ez látszik is már szerintem...
Jó ez a szó, még nem találkoztam vele :).
Hűvös helyen élvén, eddig én élveztem a finom zsírolvasztó melegeket, de most már kezd sok lenni... különösen a száradó medrek látványa ijesztő és elgondolkodtató. De még egy hét, és mehetek vissza fellélegezni a könnyű, tiszta északi levegőben... ameddig az marad.
Korunkban egyre több ilyen alapdolgot kell újradefiniáljunk, felfedezzünk, új tartalommal töltenünk fel.
A robbanásszerűen fejlődő mesterséges intelligencia korában új értelmet nyer, hogy mi az emberi, mi a lelki. Ez után a szintlépés után minél több a technológia, annál jobban felértékelődik az ember, hallottam sokaktól, sokféleképpen. Kérdés, hogy eközben nem az történik mégis, hogy leértékeljük?
A klímaváltozás korában új értéket nyer a természet, az élet, különösen a fenntartható buborékok (mert bolygószinten úgysem tartható).
Mégis miért küzdünk, gályázunk, fektetünk be, építünk számítási központokat, intelligenciagyárakat (micsoda szókombináció, érdemes kibontani, mert nem ma kezdődött, gondoljunk csak a Ph.D. factory kifejezésre).
Lehet, hogy sikerül _részben_ megoldani azokat a problémákat, amelyek a mi próbálkozásaink nélkül nem lennének, vagy ilyen súlyosak nem lennének? Végighegesztve az életet a kiégés határán (innen és túl) egy komfortos ketrecben, amelyben a mozgásszabadság arra korlátozódik, hogy ez mennyire komfortos? Hogy néha nagy távolságokra utazva (kikapcsolódva, ahogy nevezzük) hurcoljunk magunkat a bolygó különböző pontjaira? Megtehetjük, mindent szabad nekünk, de semmi sem használ, mondta az apostol (ja nem pont ezt :) ). Na, dolgozzunk tovább. :)
Még azon gondolkodom, hogy kicsit megilletődve, de egyre gyakrabban hozom be ebbe az egész gombolyagba a spiritualitást. Végletekig terhelt szó, mindenki ért alatta valamit és rengetegen tartózkodnak a használatától. Nekem meggyőződésem viszont, hogy spiritualitás nélkül – és akkor értsük mondjuk ez alatt a totális materializmusunk felpuhítását némi lélekkel és szellemmel – nem fog sikerülni.
Abszolút értem mire gondolsz a spiritualitással és terheltségével kapcsolatban. Ahogy a vallásosság leépült a modern világban ezt is rántotta' maga után, holott nem lenne összefüggés a kettő között, de vhogy a lélek dolgok nem fancyk' helyette a fogyasztás templomaiba járunk, ami képes kiszolgálni a tömegek igényét, még a spirituális dolgok nem tudnak ilyenné vâlni .( Hangsúlyozottan a jó spiritualitásról beszélek) A következő generációk pedig beleszületnek ebbe , nincsenek már családi minták, szokások vagy ha vannak azok nem olyan erősek, mint a közösséghez tartozás élménye, meg a mainstream világ kínálata, amiben erősen ott vannak a materiális dolgok .
Családi minták, szokásokon most azokat a spirituális, lélek dolgokat értem, ami te is emlitesz ..de jó lenne valami jó , el nem használt szó rá.
Köszi, és igen!:)
Hasonló' életutat jártam be ezzel, mint te és remélem már jó sokan. Nagyon sok mikro példát olvasok, látok itthon és külföldön is, ami miatt szorongok' még hogy rendszerszintű, állami szintű összehangolt cselekvések a kapitalista világban lesznek- e, mert az már egy magasabb szintű esély lenne. 😀
Kétségtelen. :))