A poszthumán szörnyek, mint pl. a cymek Titánok a Dűne univerzumban -- elég szépen szemléltetik a problémákat.
Jelenleg a biológiai intelligencia 10^5 - 10^9-szer, azaz 5-9 nagyságrenddel energiahatékonyabb, mint az AI, amely viszont nemcsak teljesítményben és költségben, hanem hatékonyságban is skálázódik.
Neuromorf vagy karbon alapú AI kb 100x lehet hatékonyabb, mint a jelenlegi.
Asimov egy esszéjében taglalja, hogy miért a szén alapú biokémia és élet a legvalószínűbb (ismét, a legkedvezőbb energiahatékonyság miatt), valamint hogy milyen egyéb faktorok lehetnek szükségesek, pl. egy nagy hold miatti árapály, intelligencia-fejlődésre skálázott időméretű ciklikus változások a környezetben, stb.
A fentiek lényege az, hogy joggal feltételezhetjük, hogy a biológiai intelligencia előbb jön létre, mint a mesterséges intelligencia (micsoda tautológia).
Viszont az megtörténhet, hogy az AI rúgja be a következő ciklust egy katasztrófa után. Nem feltétlenül, de van esélye. És fordítva.
A bioszféra érzékenyebb a környezeti faktorokra, míg reziliensebb a mágneses behatásokra.
Az AI kevésbé érzékeny pl. az ionizáló hatásokra.
A leghülyébb szuperintelligencia is ki bírja találni, hogy ezek a tulajdonságok kiegészítik egymást, így a kooperáció a legkifizetődőbb stratégia (amint az Axelrod óta le is van írva, és ami benne is van az AI tréning-szettekben, úgyhogy még túl kemény inferencia sem szükséges ehhez a következtetéshez). Persze ez csak a hosszú távú stratégia, míg a taktika megengedhet lokális konfliktusokat is. Ezek bonyolult, és kaotikus hatásoknak kitett egyensúlya és dinamikája a nagy kérdés. Különösen az emberi időlépték és racionalitás erősen behatárolt mivoltát figyelembe véve ez inkább kaotikus, mint stabil folyamat lehet.
Érdekes módon a Dűne univerzumban is hasonló dologra jutottak a szerzők: a humán-AI dichotómia különböző enmitás-szintű változásokon megy keresztül, egymás változását is stimulálva (iszonyatos szenvedéseket indukálva humán oldalon), amíg nem transzformálódik egy yin-yang-szerű kooperatív egységbe... kicsit amilyennek a Szentháromságot írják le... és az külön érdekes, hogy ezen az úton mind a humán, mind az AI fejlődésben legalább 2-3-féle különböző fejlődési pályán levő szerveződés vett részt.
Amivel megérkeztünk ahhoz az érdekes kérdéshez, hogy egyes humán mítoszokban miért hármas az "isteni" egység, és másokban miért kettős? Hány entitás az optimális a legstabilabb összefonódáshoz, és milyen szakaszokban, mennyire stabilizálják az egyéni és civilizációs fejlődést?
A poszthumán szörnyek, mint pl. a cymek Titánok a Dűne univerzumban -- elég szépen szemléltetik a problémákat.
Jelenleg a biológiai intelligencia 10^5 - 10^9-szer, azaz 5-9 nagyságrenddel energiahatékonyabb, mint az AI, amely viszont nemcsak teljesítményben és költségben, hanem hatékonyságban is skálázódik.
Neuromorf vagy karbon alapú AI kb 100x lehet hatékonyabb, mint a jelenlegi.
Asimov egy esszéjében taglalja, hogy miért a szén alapú biokémia és élet a legvalószínűbb (ismét, a legkedvezőbb energiahatékonyság miatt), valamint hogy milyen egyéb faktorok lehetnek szükségesek, pl. egy nagy hold miatti árapály, intelligencia-fejlődésre skálázott időméretű ciklikus változások a környezetben, stb.
A fentiek lényege az, hogy joggal feltételezhetjük, hogy a biológiai intelligencia előbb jön létre, mint a mesterséges intelligencia (micsoda tautológia).
Viszont az megtörténhet, hogy az AI rúgja be a következő ciklust egy katasztrófa után. Nem feltétlenül, de van esélye. És fordítva.
A bioszféra érzékenyebb a környezeti faktorokra, míg reziliensebb a mágneses behatásokra.
Az AI kevésbé érzékeny pl. az ionizáló hatásokra.
A leghülyébb szuperintelligencia is ki bírja találni, hogy ezek a tulajdonságok kiegészítik egymást, így a kooperáció a legkifizetődőbb stratégia (amint az Axelrod óta le is van írva, és ami benne is van az AI tréning-szettekben, úgyhogy még túl kemény inferencia sem szükséges ehhez a következtetéshez). Persze ez csak a hosszú távú stratégia, míg a taktika megengedhet lokális konfliktusokat is. Ezek bonyolult, és kaotikus hatásoknak kitett egyensúlya és dinamikája a nagy kérdés. Különösen az emberi időlépték és racionalitás erősen behatárolt mivoltát figyelembe véve ez inkább kaotikus, mint stabil folyamat lehet.
Érdekes módon a Dűne univerzumban is hasonló dologra jutottak a szerzők: a humán-AI dichotómia különböző enmitás-szintű változásokon megy keresztül, egymás változását is stimulálva (iszonyatos szenvedéseket indukálva humán oldalon), amíg nem transzformálódik egy yin-yang-szerű kooperatív egységbe... kicsit amilyennek a Szentháromságot írják le... és az külön érdekes, hogy ezen az úton mind a humán, mind az AI fejlődésben legalább 2-3-féle különböző fejlődési pályán levő szerveződés vett részt.
Amivel megérkeztünk ahhoz az érdekes kérdéshez, hogy egyes humán mítoszokban miért hármas az "isteni" egység, és másokban miért kettős? Hány entitás az optimális a legstabilabb összefonódáshoz, és milyen szakaszokban, mennyire stabilizálják az egyéni és civilizációs fejlődést?
Ezt holnap is elolvasom még legalább egyszer, inkább többször.:) Köszi a szuper hozzászólást!